Hát, ma nagyon elgondolkoztam! Ki miért tesz valamit... vannak akik megélhetésből, vannak akik hobbiból, kellemes időtöltésből. Ha egy siket ember ír egy könyvet vagy verseket, akkor miért teszi? szeretné a gondolatait megosztani másokkal, szeretne esetleg egy kis pénzt keresni verseinek kiadásával. Igen ám, de kiket érdekelhet egy siket ember könyve, versei, novellái? én sokáig azt gondoltam, pedig mindjárt fél század éves leszek... hogy a gyógypedagógusok érdekeltek abban, hogy volt tanítványaik, de legalábbis célcsoportjuk, siket emberek műveit, munkásságát, életét megismerjék. De, a mai napon nagy csalódás ért! A gyógypedagógus az csupán megél egy siket emberből. Példálózik róla, elméleti könyvet ír, esetleg hallás után beszélni tanítja. Egyáltalán nem érdekli a gyógypedagógust, hogy mi lesz azzal a siket emberrel, akivel ő foglalkozott, és még meg is élt belőle. Mondjuk, mint államilag fizetett pedagógus. Vagy mondjuk, mint a magántanára, ha netán a szülőnek volt pénze, vagy megfelelő igénye, hogy gyermekét tanítsa szakember. Vagy egy felnőtt siket, aki néhány beszédnevelés órát vett egy gyógypedagógustól. Nos, azon lepődtem meg, hogy a siket ember vers, novellás könyve nem érdekli a gyógypedagógust. Nem is tudja sok gyógypedagógus, hogy általa nevelt tanítványa, vajon miért nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon? akkor mi a haszon az ő munkájából????? a profitorientált világban egy siket, ha nem nyújt hasznos munkát, nem termeli ki a munkahelye költségeit azonnali hatállyal elzavarják. Fordítva, miért nem kérik számon a sikettel tesze-tosza foglalkozó embertől, jaj, szakembertől, hogy na most hasznos-e a munkája? Ha nem lesz életképes az általa nevelt siket, akkor .... nos, egy ilyen gyógypedagógus a siket ember könyvére nem költ, meg sem akarja ismerni, sem pénze, sem ideje nincsen rá. Nem méri fel, hogy hasznos-e az ő munkája..