Hm, a minap tanúja voltam, ahogyan egyik sorstársamnak mondtak utasításokat. Sajnos, nem tudta jól, azaz az elvárt módon teljesíteni. Miért? mert a kifejezés, ahogyan mondták többféle képen is értelmezhető volt. Sorstársam, aki kis kora óta siket, nem értette meg pontosan, miről van szó. Igyekezett alkalmazkodni és elvárt módon megfelelni az elvárásoknak..... nagyon fontos, hogy meggyőződjünk arról, ha egy embernek mondunk valamit, hogy valóban azt értette-e amit mondani is akartunk neki.
Ha egy hallónak mondunk valamit és az nem érti meg jól, szól. Hogy bocsánat, kérem mondd ujra, vagy rákérdez, ugye... így és így.. jól értettem?
Hallássérültek sokszor meglepő módon, nem szól mindig, hogy nem értette jól az elhangzottakat. Azért van ez így, mert a rákérdezéskor a sorstársam akár úgy is érzi magát, hogy beismeri magáról, hogy nem hall, a mai világban ha valaki nem hall rendesen és nem érti meg a dolgokat, máris hajlamosak a hallók csökkent értelmi képességűként nézni ránk, a hallássérültre. Hogyan lehet ebből a rossz megítélésből kilábalni..
Sokféle módon. Először a hallássérültek önbizalmát és önértékelését kell javítani. Különféle szituációs kommunikációs, élő gyakorlatokkal, amiket hallók és hallássérültek között kellene végezni, és ehhez megfelelő, a hallássérültet jól megértő empatikus moderátorra van szükség... ez az első lépés, hogy a hallássérült személy képes legyen önmagával szembenézni. Adjunk neki időt, hogy a feléje intézett elhangzottakat értelmezze, és értékelje, legyen ideje reagálni. Ha nem értette, adjunk lehetőséget és időt arra, hogy a kérdéseit megfogalmazza és feltehesse a beszélőknek, értelemszerűen a neki beszélő hallóknak. Ha kissé későn reagál, nem azt kell neki mondani, hogy: túl van tárgyalva, te lemaradtál, mi már tovább léptünk... Ez a magatartás mérhetetlen impertinencia és meg nem értés jele a hallók részéről, akik így viselkednek a hallássérült személlyel szemben... Kedves sorstársainknak üzenem, hogy merjenek kérdezni, kérni, és megmondani, hogy igenis kérem ismételje meg a mondanivalóját, kedves halló polgártárs!