Levél az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak
Egyenlő Bánásmód Hatóság
Dr. Demeter Judit Elnök
Feleségemmel mindketten csecsemőkorunk óta súlyosan hallássérültek vagyunk. Szüleink és tanáraink sokat fáradoztak azon, hogy a társadalomban megálljuk a helyünket , becsületesen dolgozzunk, szellemi fejlődésünk az adottságokhoz és körülményekhez képest biztosítva legyen. Feleségem 8 általánost végzett, én magam érettségiztem és két szakmát tanultam. Két felnőtt lányunk van. Az egyik két diplomával rendelkezik. Matematikát tanít és ezenkívül pénzügyi és számviteli ismeretekből főiskolát végzett. A másik leányunk a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát végezte és ezen a területen dolgozik.
Dr. Demeter Judit Elnök
Feleségemmel mindketten csecsemőkorunk óta súlyosan hallássérültek vagyunk. Szüleink és tanáraink sokat fáradoztak azon, hogy a társadalomban megálljuk a helyünket , becsületesen dolgozzunk, szellemi fejlődésünk az adottságokhoz és körülményekhez képest biztosítva legyen. Feleségem 8 általánost végzett, én magam érettségiztem és két szakmát tanultam. Két felnőtt lányunk van. Az egyik két diplomával rendelkezik. Matematikát tanít és ezenkívül pénzügyi és számviteli ismeretekből főiskolát végzett. A másik leányunk a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát végezte és ezen a területen dolgozik.
Nagyon sok problémánk van a súlyos hallássérülésünk miatt. A sok probléma közül az egyik alapvető gond a feliratozás kérdése. December 9-én szerdán az origo internetes oldalon az alábbi cikket olvastuk:" Menekül a tévéző, ha betűt lát."
Nagy érdeklődéssel mi is elolvastuk a cikket és noha tisztában voltunk azzal a ténnyel , amit a cikk feltárt, mégis nagyon megviselt bennünket, mivel ezzel a diszkriminációval szembesülünk nap, mint nap. A cikk írója nem a hallássérültek szempontjából írta a tényeket, hanem három másik dolgot emelt ki.
1./ többe kerül az államnak a külföldi filmek szinkronizálása, mint a feliratozás
2./a kényelem miatt alacsony szinten van a magyar lakosság nyelvtudása
3./a csatornák attól félnek, hogy az előfizetők nem nézik a feliratozott műsorokat és a bevételtől elesnek. Ez mind igaz.
Viszont arról nem szól a cikk, hogy Magyarországon egy 16 %-os réteg kommunikációs akadállyal küzd és ezáltal is további anyagi hátrányban részesül. Nem szól arról a cikk, hogy a lakosság 16 %-a nem tud a halló társadalomba integrálódni. Nem szól arról a cikk, hogy nem biztosítják a lakosság 16 %-nak az információhoz és a szórakozáshoz való jogot a halló személyekéhez hasonlóan. Nem szól arról a cikk, hogy nem biztosítják a lakosság 16 %-nak a szellemi fejlődését és ez a l6 % -on belül különösen a súlyos hallássérülteket érinti, akinek a legjobban van erre szükségük.
A felsoroltakon kívül még számtalan hátrányban , diszkriminációban részesülnek a hallássérült személyek annak okán, hogy a feliratozást Magyarországon még nem intézményesítették.
A fentiekre való tekintettel , kérjük a közbenjárását, hogy:
1./ a feliratozást Magyarországon is intézményesítsék
2./ az egyes műsorszóró társaságok, így a UPC is biztosítsanak előfizetési kedvezményt azaz hozzanak létre hallássérültek részére szolgáló díjcsomagot, mivel a jelenlegi szolgáltatás nem egyenlő a halló személyeknek nyújtott szolgáltatással , és diszkriminatív a hallássérültek számára, mert kb 1. % a feliratozás aránya.
Mellékeljük a december 3-án UPC-nek írt levelünk másolatát, ami egybecseng Kalmár Csaba által december 9-én az origo honlapján írt cikkel.
Várjuk mielőbbi pozitív közbenjárást és levelünkre válaszát.
Budapest, 2009. december 15.
Nagy érdeklődéssel mi is elolvastuk a cikket és noha tisztában voltunk azzal a ténnyel , amit a cikk feltárt, mégis nagyon megviselt bennünket, mivel ezzel a diszkriminációval szembesülünk nap, mint nap. A cikk írója nem a hallássérültek szempontjából írta a tényeket, hanem három másik dolgot emelt ki.
1./ többe kerül az államnak a külföldi filmek szinkronizálása, mint a feliratozás
2./a kényelem miatt alacsony szinten van a magyar lakosság nyelvtudása
3./a csatornák attól félnek, hogy az előfizetők nem nézik a feliratozott műsorokat és a bevételtől elesnek. Ez mind igaz.
Viszont arról nem szól a cikk, hogy Magyarországon egy 16 %-os réteg kommunikációs akadállyal küzd és ezáltal is további anyagi hátrányban részesül. Nem szól arról a cikk, hogy a lakosság 16 %-a nem tud a halló társadalomba integrálódni. Nem szól arról a cikk, hogy nem biztosítják a lakosság 16 %-nak az információhoz és a szórakozáshoz való jogot a halló személyekéhez hasonlóan. Nem szól arról a cikk, hogy nem biztosítják a lakosság 16 %-nak a szellemi fejlődését és ez a l6 % -on belül különösen a súlyos hallássérülteket érinti, akinek a legjobban van erre szükségük.
A felsoroltakon kívül még számtalan hátrányban , diszkriminációban részesülnek a hallássérült személyek annak okán, hogy a feliratozást Magyarországon még nem intézményesítették.
A fentiekre való tekintettel , kérjük a közbenjárását, hogy:
1./ a feliratozást Magyarországon is intézményesítsék
2./ az egyes műsorszóró társaságok, így a UPC is biztosítsanak előfizetési kedvezményt azaz hozzanak létre hallássérültek részére szolgáló díjcsomagot, mivel a jelenlegi szolgáltatás nem egyenlő a halló személyeknek nyújtott szolgáltatással , és diszkriminatív a hallássérültek számára, mert kb 1. % a feliratozás aránya.
Mellékeljük a december 3-án UPC-nek írt levelünk másolatát, ami egybecseng Kalmár Csaba által december 9-én az origo honlapján írt cikkel.
Várjuk mielőbbi pozitív közbenjárást és levelünkre válaszát.
Budapest, 2009. december 15.
Tisztelettel: Tóth József és Tóth Józsefné
