Az ELTE Szenátusa 2009. szeptember 28-i ülésén a Magyar alapképzési szakon belül magyar jelnyelv szakirány létesítéséről határozott a Bölcsészettudományi Kar gondozásában, a BGGyK és a BTK együttműködésének eredményeként erre pályázatot is nyert az egyetem A szakirány létesítése mögött álló, hosszútávú döntés értelmében a jelnyelvet az idegen nyelvekhez hasonlóan önálló nyelvként kell kezelni. Magyarországon idáig egyetlen főiskolán vagy egyetemen sem volt jelnyelv szak.

Az Országgyűlés által nemrég elfogadott törvény értelmében hivatalos nyelv a jelnyelv. A törvény célja a magyar jelnyelv nyelvi státuszának elismerése, és annak biztosítása, hogy a hallássérült és siketvak személyek a magyar jelnyelvet, illetve a speciális kommunikációs rendszereket használhassák és az állam által finanszírozott jelnyelvi tolmácsszolgáltatást igénybe vehessék. A jelnyelv önálló, természetes nyelvként való elismerését több uniós ajánlás is ösztönzi, ennek ellenére a tagországok többségében még nem történt meg. Az, hogy jelnyelvből mikortól tehető államilag elfogadott nyelvvizsga, a felsőoktatáson múlik, nyelvvizsgát ugyanis csak olyan tanfolyam elvégzését követően lehet tenni, ahol az oktatók legalább 80 százaléka tanári diplomával rendelkezik, Magyarországon pedig eddig nem volt szerezhető ilyen tanári képesítés.

Jelenleg Magyarországon a hallássérültek száma 60-80 ezerre tehető, de csupán 3300 aktív jelnyelvhasználó van, mivel a jelnyelv tanítását sokáig nem támogatták. Minden országnak van egy sajátos jelnyelve, amelyet elsősorban a siketek oktatásában használnak (létezik egy mesterségesen kialakított „nemzetközi” jelnyelv is, a Gestuno nyelv, amely azonban nehezen nyer teret). Nyelvészeti szempontból a jelnyelvek ugyanolyan komplexnek tekinthetők, mint bármely beszélt nyelv, így nyelvjárásaik is lehetnek. Magyarországon 7 nyelvjárás létezik (budapesti, váci, egri, debreceni, szegedi, kaposvári és soproni), annak a 7 speciális általános iskolának megfelelően, ahol siket tanulókat fogadnak és képeznek.

Forrás: ELTE